• Hogyan viselkedem SZORULT HELYZETEKBEN?
  • Mihez kezdek, ha VÁRATLANUL ér valami?
  • Együtt tudok működni KÜLSŐ SEGÍTSÉGGEL, vagy csak HÁTRÁLTATNAK?
  • Miért nem vagyok ÚGY JÓ, AHOGY VAGYOK, szinte senkinek sem?
  • Miért akarok láthatatlan lenni, és miért mondom gyakran, hogy: "BOCS, HOGY ÉLEK!"
  • Miért nem tudom, hogy MILYEN CÉLLAL JÖTTEM?
  • Egyáltalán MIÉRT NEM TESZEM A DOLGOM?

Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre találjuk meg a választ az ÚJJÁSZÜLETÉS relaxációs gyakorlat és lelki tanácsadás módszerrel.

A születés jellege erősen meghatározza a későbbi attitűdöt. Régebben úgy mondták, hogy „olyan az ember élete, amilyen a születése”. A születési élmény a tudatalattinkban elraktározódik, és korlátozó hitrendszer formájában a jelenünket befolyásolja.

A világrajövetelünkkor megtapasztalt élmények egy életre meghatározzák, miként reagálunk majd, a minket ért hatásokra. Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy életünk minőségét az befolyásolja leginkább, ahogyan döntünk. Életünkben folyamatosan érnek minket ingerek, valójában minden pillanatban döntünk. Olykor azzal döntünk, ha nem döntünk, de a következményeket nem ússzuk meg. Mivel a születéskor átélt traumák komoly korlátozó hitrendszereket alakítottak ki bennünk, ezért a döntéseink ki vannak téve a tudatalatt minket korlátozó negatív gondolati mintáknak.

Előfordulhat olyan eset is, amikor valakinek a születése csupa móka és kacagás, így a hitrendszerei pozitívak és építő jellegűek. Mondjuk engem még senki sem keresett meg azzal, hogy csináljunk már valamit, mert a szorult helyzeteket mindig könnyedén, önerőből oldom meg; a környezetem jól rám tud hangolódni, ezért mindig optimális mértékű segítséget kapok tőlük, amiért nem várnak viszonzást; ha van egy célom, akkor azonnal elindulok, mert tudom, hogy könnyedén megkaphatom, és valóban azt kapom, amire vágytam; mindenki elfogad olyannak, amilyen vagyok; magam irányítom az életemet. Nem azt állítom, hogy minden születés rossz lenne, mindenkinek úgy kellett születnie, ahogyan született, ez nem is lehetne másként. Abban azonban biztos vagyok, hogy egy trauma során létrehozott hitrendszerre - ami aztán abból a tapasztalásból még többet generál, és megfoszt a szabad akaratunktól - nincs szükség.

Néhány példa a születéskor létrehozott önkorlátozó hiedelmekre

  • szorult helyzetekből egyedül nem tudok kimászni, csak külső segítség menthet meg (pl. farfekvésnél - az orvosnak kellett kihúznia, mert egyedül nem ment)
  • én vagyok a felelős anyám szenvedéséért (egy életen át hordhatom a bűntudatot, és büntethetem magam - ne, hogy már jó legyen)
  • nem vagyok jó úgy, ahogy vagyok, nem fogadnak el engem - azaz nem élhetem azt az életet, amiért leszülettem (pl. mert apa fiút várt és lány vagyok vagy fordítva)
  • a létezésem visszafordíthatatlanná teszi anyám nyomorát (ha miattam kell együttmaradnia a férfival, akivel boldogtalan kapcsolatban él - a gyereknek apa kell... még ha anya bele is hal)
  • váratlan helyzetekben leblokkolok, nem tudom, mihez kezdjek (császármetszésnél az egyik leggyakoribb élmény)
  • tehetetlen vagyok, nem én irányítom az életem, a dolgok csak úgy megtörténnek velem (abban az esetben gyakori, ha a császármetszés előre megbeszélt időpontban történik a vajúdás meg sem indult, a babát teljesen váratlanul éri az elválás)
  • félek, hogy a jelenlegi, számomra ideális életkörülményeimet elveszítem és nem tehetek ellene semmit (császármetszéskor már átélte)

A Módszer

  • a feladathoz kifejlesztett egyedi oldásmenettel feltárjuk a születés fázisaiban átélt traumák jellegét,
  • egyenként megértjük és korrigáljuk a létrehozott önkorlátozó hiedelmeket,
  • irányított meditációban szimbólumok segítségével felismerjük a leszületésünk célját, az ahhoz hozott készségeket, erősségeket,
  • összevetjük a jelenlegi helyzetet, a jelenlegi célunkat és az életcélunkat, számbavesszük a köztük feszülő akadályokat,
  • az akadályok lelki okát felszámoljuk, így idővel a világunkból is eltűnnek azok,
  • konkrét akciótervet dolgozunk ki; mit kell tennem, hogy azonnal beinduljon a változás

Hány alkalomra van szükség?

A tapasztalatok alapján általában 5 alkalomra van szükség, előfordul néha, hogy 1-2 további alkalom is kell komolyabb traumák esetén.